2011. szeptember 16., péntek

Valamivel el is kell kezdeni...

Amikor néhány éve beleszerettem a süthető gyurmába, még nem gondoltam volna, hogy ilyen szintű sikereket fogok elérni benne. Mivel világ életemben kreatívkodtam, azt hittem ez is olyan lesz, mint a többi, amit pár hét/hónap után megunok, és valami másba kezdek bele... De nem így lett.

A mai napig félek attól, hogy kiteszek valamit, és majd senkinek nem tetszik, indítok egy licitet, és senki nem akar érte majd egy forintot sem adni... Szóval a siker nem garantálja feltétlenül az önbizalmat is, és azt, hogy 'istenkirálynak' hiszem magam a "szakmában", de igyekszem tisztában lenni a képességeimmel, és elismerni mások tehetségét, de mindenképp tisztelettel lenni mások alkotásai iránt, hiszen pontosan tudom azt, hogy az ízlések különbözőek, és nincs olyan ember, akinek a munkájáért ne rajongana senki.

Tudat alatt valamiféle 'csodavilágot' akartam létrehozni, egy olyan világot, amiben mindenki gyerek maradhat, ahol mindenki találhat egy kis boldogságforrást, akár magának, akár egy-egy szerettének. Persze én sem gondolhattam komolyan, hogy olyan tökéletes lesz minden, ahogy elképzelem. Sok kritika ért, bár legtöbbször érezhetően a személyem ellen irányult, nem pedig a munkám ellen. Az előítélet nagy úr, tehát akinek már képről sem vagyok szimpatikus, az nyilván bármibe bele tud kötni. Az ilyesmit máig nem tudom jól kezelni, hiszen nem látom értelmét annak, hogy bántsunk olyan embereket, akiket nem is ismerünk. Nekem nem lesz jobb attól, hogy valakinek elrontom egy-egy napját.

Amit még gyűlölök, az a folyamatos harc, ami az alkotók között folyik. Miért nem lehet elfogadni egymást? Még ha valakit nem is kedvelünk... "X" utánozza a "Z"-t aki meg "Y"-ról másolta a hupililapöttyös rózsáját... Kell ez? Ennyire félti mindenki a vásárlóit? Vagy csak szimplán a hihetetlen rosszindulat, ami élteti az embereket... Közben pedig a művészek között egymással szemben csak a seggnyalás megy, csak fű alatt meri mindenki kimondani a valódi véleményét. Ha én is ilyen leszek, lőjetek le. Köszi.

Hogy miért hoztam létre ezt a blogot?
Itt el tudom juttatni hozzátok a nagyobb terjedelmű mondanivalóm, itt bonyolíthatom a játékokat, lényegében bármit csinálhatok itt, amire esetleg a facebook nem nyújt lehetőséget olyan szinten. Bájos környezetben.

Cél továbbra is a szórakoztatás, az igények kielégítése, tehát ha bármilyen kérdésetek van, bármilyen ötlet, hogy miről írjak, mit szeretnétek tudni, akkor bátran írjatok.

4 megjegyzés:

  1. Én egy olyat látok, hogy "Feliratkozás a webhelyre", az nem az?:D Amúgy nem értek hozzá, de körülnézek. xD

    VálaszTörlés
  2. Szerointem nagyon igazad van :D én nem nagyon alkottam még semmit eladásra,csak üvegcséket ^^ de már láttam több gyurmsá oldalon a jajj másolják a holmimat dolgot.és sztem ez elég vevő-taszító tud lenni,mmint az ilyen nyilvános utálkozás :/ :D
    ismét Stella :D (már valami perverznek érzem magam aki leselkedik utánad vagy vmi XD)

    VálaszTörlés
  3. Kedves ZombieYanos! Ahogy nézegettem a munkáidat a Facebookon, löketet adott ahhoz, hogy én is bele kezdjek (majd) az alkotásba. Eszem ágában sincs, hogy eladásra kínálnjam majd őket, egy részt azért, mert nincs túl jó kézügyességem, másrészt én is mindenbe bele kezdek, és hamar föladom. Egyszerűen a magam szórakoztatására és lekötésére kezdenék bele, mert nagy hatással voltak rám a munkáid, bele gondoltam, hogy milyen öröm lehet megalkotni őket. A munkáidat nézve jobb kedve lesz az embernek, vidámságot loptál az életembe általuk. :) (A sütis témájú munkáidért rajongok). Szerintem még nagyon nagy sikereket fogsz elérni az életben a munkáid lévén! Kívánom, hogy így legyen! :) Gratulálok a műveidhez, és a hihetetlen kreativitásodhoz, és ahhoz is, hogy ki mered fejezni önmagad (a külsődre gondolok), és vállalod is bátran magad! Üdv.: Orsi

    VálaszTörlés